Partner oldalaink

 

 

 

 

 

 

Baranya Gyöngyszeme

 

Merenye és a merenyei süllők…

 

Cikksorozatunk első részében bemutatjuk a Merenyei Víztározót, általános információkat adva azon horgásztársaknak, akik még nem jutottak el a méltán Baranya- Gyöngyszemének nevezett víztározó partjára.  Az óriás pontyok, és a rejtőzködő, hatalmas süllők birodalmában bizony fel kell készülni a kapitális halak fárasztására is, de ugye ezért szeretünk horgászni?!

 

Merenye

 

Megközelíthetőség: Szigetvár után 11 km-re Barcs felé, a 6-os úton haladva, Görösgal után közvetlenül, jobbra fordulva. Innen mintegy 5 km-es betonozott úton - Merenye falun keresztül - érhető el az utolsó elágazás, ahol jobbra fordulva már láthatóvá válik a tó.

A tározó 120 hektár horgászható szabad vízfelülettel rendelkezik. Átlagmélysége 2.5 méter, mederfenék akadótól mentes, egyenletes felületet képez. A tó összes horgászhelye gépjárművel megközelíthető, de a földutakra való tekintettel, időjárásfüggő. Az általános horgászrendet, és minden egyéb friss információt a http://merenye.carp.hu oldalon találtok meg. Azonban ahhoz, hogy megérezzétek a „merenyei csoda” ízét, el kell látogatni ide, át kell élni a naplementét, és érezni kell a napfelkelte előtti friss levegő illatát – az sem baj, ha fárasztás közben.

 

A merenyei süllők:

 

Sok évvel ezelőtt messze földről érkeztek a tóra már hajnali kettő órakor horgászok, hogy a lehető leghamarabb tudjanak csónakot foglalni a reggeli süllőzéshez, és 6 órakor elindulhassanak erős evező csapásokkal a vízre, hogy kapitális kapófogak hasítsák a csalikat. Nagyon sok tíz kilóhoz közeli süllő került csónakba. A jelenlegi tógazdák, Regős György és Szakcsi József kiemelt feladatként kezelte és kezeli nemcsak a pontyok, compók, csukák, süllők, de a dévérek védelmét, ami a süllő állomány gyarapodását és minőségi javulását idézte elő. Szívet melengettető látvány süllő ivadékok százait látni közvetlenül a parton, ahogy parányi táplálékukat szedegetik. Aztán felnőnek, és már küszökre, dévérekre vadásznak. Nemcsak hajnalban, naplemente után táplálkoznak, hiszen számtalan esetben akadt horogra tüskéshátú napközben.

Éppen ezért a napijegyet megváltva bátran javaslom a napközbeni süllőzést is, hiszen szelesebb időben az éjszaka királynője szívesen vadászik, keresi táplálékát. Itt jegyzem meg, hogy napijeggyel egy db süllőt lehet elvinni, az első kifogott példányt méretkorlátozás nélkül meg kell tartani. A horgászrend ezen részével különösen egyetértek, hiszen nem fordul elő olyan, mint amit más, „intenzíven telepített” tavakon néha látunk, hogy az alig harminc centis kis süllő gyomrából ki van tépve a horog, és élettelen testét méterről méterre közelebb hozza a víz a parthoz. Számos alkalommal figyeltem meg, hogy a kisebb, éppen méretes példányok vehemensen húzták fel a karikát, már – már gyanút ébresztve bennem, hogy „életem hala” akadt horogra. A hal kíméletes akasztása és szákba terelése miatt javaslom, hogy ilyenkor nem kell percekig nyeletni élő-, vagy darabhalas módszernél, hanem mihamarabb vágjunk be neki, így esetleg megvan az esély, hogy a csontos szájba akad süllőző horgunk, és nem a gyomrába ágyazódik be. Ha viszont egy ekkora hal marad le horgunkról, mert nem akadt rendesen, nos, azt hiszem az nem akkora tragédia.

Természetesen Merenyén is naplemente után a sötétedés beálltával élénkül meg a víz, akkor lehet hallani az igazi süllőkaffogásokat, akár közvetlenül mellettünk a stégen, vagy a parttól alig pár méterre a vízben. Éppen ezért ezen a vízen is számos módszer lehet eredményes. Cikksorozatunk következő részeiben végignézzük az eredményesen alkalmazható technikákat, egy pici útmutatást és kedvet adva a következő horgászathoz, hogy ne csak a megszokott kukorica, csonti, vagy harmatgiliszta kerüljön elő, mint csali, hanem próbálkozzunk élő küsszel, vagy halszelettel. Bár akkor se érjen bennünket meglepetés, ha esetleg halszeletünket egy szép ponty veszi fel. Remélem kedvet kaptatok ahhoz, hogy sorozatunkat figyelemmel kísérjétek, és ellátogassatok ide Merenyére, Baranya Gyöngyszeméhez.

 

Zsola